Kijavítottam a hibát! :) Sajnos hajlamos vagyok helytelen helyesírással írni, ezt nézzétek el nekem, ha szóltok érte azt csak megköszönöm, próbálok tanulni belőle.:)
Ma este olvastam a Kegyes kétbalkezes naplójának második részét. Amerikában már vagy ötször olvastam, de ez megunhatatlan. Most is halálra röhögtem magam, leírok belőle egy részletet:
"-Látod azt a Dél-Amerika alakú felhőt? kérdeztem. Nem gondolod, hogy valami jel lehet?
-Igen, lehetséges, de nem Dél-Amerika. Egyértelműen Olaszországra hasonlít.
Úgy gondoltam, jobb, ha másokat is megkérdezek.
Gerald szerint India.
Anne, aki nagyon szereti Anglia nyugati részét-azt mondta, kétséget kizáróan a Cornwell-félsziget.
George Farmer biztosnak vélte, hogy Grönlandról van szó, ami megerősít benne valamit, amit mindig is gondolt rólam.
Thynn szerint sárgarépa, és az a feltételezése, hogy zöldségekkel foglalkozók közé kaptam elhívást.
Végül úgy döntöttem, nem ez az a jel, amelyre vágytam,hacsak nem azt akarja Isten, hogy én térítsem meg a földgolyó nagy részét, továbbá a zöldségeseket.":):):):):)
Reggel akármennyire is igyekszem mindig történik valami, ami miatt mégsem sikerül odaérnem a találkozóra, kórházba stb. Konkrétan ma reggel Zsófival megbeszéltük, hogy 8 előtt találkozunk néhány perccel a kórház előtt és együtt megyünk be, de végül mire odaértem már nem volt ott, mert 8 után voltunk legalább 10 perccel. A pontosság sosem volt a legfőbb erényem. Pedig tényleg igyekszem:), csak valami mindig történik. Ma reggel például úgy gondoltam jobb ha 5 perccel tovább alszom(lustaság...:)), még úgy is beérek a kórházba időben. Csak aztán találkoztam a házban lakó szódásszifonos nagyon kedves bácsival,aki mindig leszólít, és persze beszélgettünk néhány percet. Nem is beszélve arról, hogy az épületek és azok építése mennyire le tud engem nyűgözni, ami főleg azért veszélyes , mert a házunkat most kezdik felállványozni a felújításhoz.(remélem nagyon szép lesz:)) Ekkor már tudtam, hogy veszélyben a találkozóm, szóval nagyon kiléptem. Csak az a 2 lámpa amin át kell mennem , hogy a Moszkva térre jussak persze pirosra váltott mire odaértem, a metroban kérték a bérletemet, jó sok időbe telt mire megtaláltam, aztán nem gondolkozva visszadobtam a feneketlen táskámba, és persze a földalattinál újra elő kellett vennem.
Nemhiába mondják itthon mindig, hogy Réka, neked legalább egy óra kell az elindulás előtt. Ezt magam is belátom utólag mindig, csak sose gondolom, hogy mindennap szükségem van rá. Lehet, hogy tényleg meg kéne jegyezni...?! :)
A kórházban megint nagyon jó volt. Zsófival voltunk megint párban, de ma Erika szétosztotta a betegeket közöttünk, így külön külön dolgoztunk. Gerzson bácsi ma már nem volt bent, de Béla bácsival tornáztunk, nagyon ügyes volt. Elmesélte, hogy atletizált, és 5 m 50 cm-t ugrott egyszer.(távol) Azt mondja abban az időben 8 m 90 cm volt a világcsúcs. Ezen én teljesen elhűltem, hogy hogyan lehet ekkorát ugrani, szóval a tornateremben kipróbáltam. Andrisék szerint kb másfél métert ugorhattam nem nagy megerőltetéssel papucsban. Örültem neki! :) Így már el tudom képzelni, hogy eddzéssel, gyakorlással 5 méter körül azért lehet ugrani, de hogy majdnem 9 métert!!! Ez hihetetlen! Kiváncsi vagyok mennyi lehet a világcsúcs mostanában.
Mindenki nagyon ügyes volt a mai tornákon.
Ma már Kriszta és Andris is velünk ebédeltek a kórházban. Kriszta krumplistésztát főzött darázstészta helyett és még borsot is tett bele, fúú, nem volt valami jó. De a levese az zseniális lett!:)
Ma felfedeztem, hogy egy negyedéves lánynak ugyanaz a szakdolgozat címe, mint nekem, így kénytelen vagyok más címet választani. No, de sebaj, e miatt nem izgatom fel magam. Majd leírom, hogy mi mellett döntöttem.
Azt hiszem itt az ideje, hogy befejezzem, ma nem is terveztem, hogy írok, és mégis egy elég hosszú dolog lett belőle.
Jó éjt!:)
Szombaton megyünk Bécsbe!!!!!!!!! :)
