Járt utat a járatlanért el ne hagyj! - Nem hiába találtak ezt ki régen az okos emberkék, de azért néha mégis jó kivételt tenni. Mai terveim között szerepelt, hogy kimegyek Törökbálintra Ágiékhoz több apropóból. Lili 2 éves lett, én elutazom, és amúgy is már rég láttam őket. és persze mindenképpen biciklivel akartam menni! Azt hiszem a lehető leghosszabb útvonalat sikerült kiválasztanom, de legalább a városnak olyan részein is jártam, ahol még sosem előtte. És egyfolytában eltévedtem. :) Ez eleinte abszolút nem zavart, de megmondom őszíntén mire Kamaraerdőhöz értem, már a csudába kívántam saját magamat, hogy miért nem tudtam arra menni, amerre tudom az utat. És ekkor micsoda jó dolog történt! Hirtelen olyan helyen találtam magam, ahol már jártam ezelőtt! Balázsék utcájánál. Gyorsan felhívtam, hátha otthon van, vagy legalábbis, hogy mondja meg merre tovább. Nem volt otthon, de mondta, hogy nyugodtan menjek be hozzájuk, vannak a családból otthon. Nagyon örülök neki, mert írtó jót beszélgettem Balázs anyukájával és nővérével. Aztán még el is kísértek egy darabon biciklivel, így már nagyon könnyedén hazataláltam. köszönöm mégegyszer! :) Ágiékkal való találkozást pedig áttettem holnapra.
Dunaalmásra már nincs időm kimenni, majd csütörtökön. Most irány a teniszpálya. Megnézem Dalmáék mit alakítanak! :)
